2017. október 11.

Imádom

Életem egy képen.


Van egy olyan érzésem, hogy az idei év valami ultra reformok kezdete lehet, ugyanis olyan szinten belecsöppentem a nyakig érő szarba, hogy csoda, hogy még hajlandó vagyok reggelente felkelni. Az igazság az, hogy én már annyira rosszul vagyok attól a helytől, hogy komolyan nem értem minek járok még egyáltalán be. Hogy később ne hülyén haljak éhen valami spéci híd alatt.

Az iskola tanterem hiányában délutáni munkarendet alakított ki.  Az azzal jár, hogy én pénteken még 18:40-kor is bent rohadok. Kedden meg hatig. Ámen.

További újításként az eddigi 08:05-ös kezdést előrehozták 25 perccel, csak a biztonság kedvéért, hogy aki esetleg bejárós vagy messzebb lakik az tuti elkéssen. Ez állítólag azért volt, hogy én (a szegény délutános diák) előbb mehessek haza. De ez végül nem lett igaz, ugyanis normál esetben, ha marad az eredeti rendszer, akkor 17:55-kor már szabadultam volna. 

Az iskolát a tanórák végéig elhagyni tilos. Sőt nem is lehetséges. Ugyanis a bejárati ajtón (egyetlen menekülési útvonalon) egyszerűen nem enged ki a portás. Hiába múltam el 21 éves. Szünetben nem mehetek el a 2 percre lévő zöldségesig venni egy almát, mert félő, hogy addig útközben megdöglök és az iskola felel értem. De értem. Oké. 

Azt azért hozzáteszem, hogy a dohányosok kaptak lepecsételt kilépőkártyákat, hogy ők kimehessenek dohányozni. Őszintén elgondolkodtam, hogy én akkor mostantól láncdohányos leszek. Veszek egy kurva dobozzal és még a látszat kedvéért egy öngyújtót is párosítok mellé. És egy évig majd osztogatok néha egy-egy szálat, hogy jófej is legyek meg úgy is tűnjön, hogy fogy az a doboz.

Az, hogy ha a mosdóban elromlik a csap simán csak elzárják... mellékes. Ahogy az is, hogy kártyás beléptetőrendszert akarnak bevezetni.

Már csak az észak koreai diktátor portréja hiányzik a termekből és rácsok az ablakokról. 

De semmi pánik 13 nap és szünet!

Nincsenek megjegyzések:

Ez történt eddig...