2017. augusztus 17.

Nehéz az élet

Őszintén mondom, hogy a hideg kiráz csak a gondolatától is, hogy én szeptembertől megint rutin szerűen korán keljek. Egyrészt azért, mert most kezdek ráébredni, hogy semmi értelmeset nem csináltam a nyáron. A másik pedig az, hogy baromira nem érdekel amit én szeptembertől tanulni fogok. Komolyan. Annyira undorodom magától a témától is, SZINTE ÉRZEM AHOGY minden nap a lelkem egy kis darabja elhal, ahogy közeledünk az ősz felé. 

Nyilván én ezt már nagyjából négy éve tudom... elvégre eddig is hasonlót tanultam, de eddig megvolt az a könnyebbség, hogy mellette voltak a gimnáziumi tárgyak is. Most, hogy egy éven keresztül kizárólag szakmai órám lesz esélyes, hogy valamelyik szünetben nemes egyszerűséggel felkötöm magam a mosdóban. 

DE

Hülyeség lett volna nem maradni. Plusz pont az egyetemen. Lesz egy szakmám. Az osztályból egy ember kivételével mindenki maradt. Egyszerűen megszerettem a társaságot és sajnáltam volna, ha ezt az egy évet  csakis amiatt hagyom ki, hogy maga a téma nem érdekel...

NEHÉZ AZ ÉLET. 

4 megjegyzés:

Dzseni Süveg írta...

Nagyon jó kis cikk lett.
Nagyon tetszett.:) Tök jó írásaid vannak.:)
A blog kinézete meg annyira tetszik.

Tina Ng írta...

Annyira örülök, hogy még mindig írod a blogod, nekem nagyon nagy segítség olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel így szeptemberben.

Thea írta...

Egyetértek az előttem szólókkal, imádok felnézni hozzád. :)

Crystal írta...

Jaj, nagyon édesek vagytok! Örülök, hogy írtatok. Sajnos egy dög vagyok és csak szökőévente nézek fel ide... akkor is csak panaszkodni.

De azért nektek jár az ölelés <3

Ez történt eddig...