Az első hét pipa. Úgy alakult, hogy napi 8 órázást választottam, így csak két hetet kell a gyerektengerben mentőöv nélkül fuldokolnom... vagyis lényegében a felével már meg is vagyok. Szörnyű, de a gyerekek nevét még most se tudom, sőt valószínűleg nem is fogom megtanulni.
Az első nap fő attrakciója egy állatbemutató volt, ahol kutyákat meg kecskéket ugráltattak... Na ezt baromira élvezték. A gyerekek. Az állatok már kevésbé.
A héten voltunk botanikus kertben is, amit még én is untam... nemhogy az olyan örökmozgó általános iskolások, akiknek a figyelmét egy dolog tíz percnél tovább nem köti le. Viszont én gazdagodtam egy új kis szerelem kaktusszal, amit az ottani eladó erősködött, hogy hetente kétszer öntözzek... a kis naiv.
Aztán ha jól emlékszem szerdára esett a Tettyei Mésztufa-barlang látogatása... amiből a legizgalmasabb rész el nem hinné senki, de a vége volt. A szituáció röviden: negyven gyerek egy izgi taperolni való barlangban, de senki nem érhet semmihez. Szerencsére közvetlenül a barlang bejárata mellett van egy jó kis játszótér, ami kompenzálta az a tömény unalmat, amit bent kellett átélni.
A hét legizgalmasabb programja az állatkert volt. Már az újra nyitás óta megakartam nézni, de eddig, ha volt felesleges elbaszni való pénzem azt mindig elittam ruhára meg hasonlóan létfontosságú dologra költöttem. Sajnos a legnagyobb melegben mentünk, így az állatok jó részét nem tudtuk megnézni, volt eszük és elbújtak valami hűvös helyre... De maga az állatkert valami gyönyörű lett.
A legnagyobb probléma ezalatt az öt nap alatt a hőség volt... elég kellemetlen, de ez az időjárás sajnos tovább marad. Szerencsére a jövő hét a programokat illetően nyugisabb lesz, ha jól tudom csak egy alkalommal lesz kirándulás... Az utazások voltak számomra a hét kritikus pontjai. Egy seregnyi gyerek a forrás közeli hőmérsékletű buszon. Néha már éreztem az apokalipszis előszelét, de végül nem döglött meg lett rosszul senki. Éjen, éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése