Egy új szerelem kezdete

Nagyjából egy héttel ezelőtt volt egy pár rapid randim különböző ruhaüzletekkel (értsd: az egész délutánt az Árkádban basztam el, ahelyett, hogy tételeket tanultam volna...) Véleményem szerint tökéletesen fantörpikusan alakult a dolog, ugyanis megtaláltam életem legszebb ingjét. Egy csoda, de minden túlzás nélkül. Az ára is az. Egy fájdalmas viszonzatlan szerelem. 

Hófehér alapon szürkés, feketés márvány minta... de ha az életem további részét egy ilyen csodában élhetném le... valószínűleg az is kevés lenne. Éljen, éljen.

Csak, hát ki a fasznak van 9990 forintja egy elbaszott ingre?! 

És igen a válasz az, hogy nekem bizony nincs, örülök amikor reggelente találok annyi aprót a zsebembe, hogy aznapra legyen elég kajám... bár ez inkább azért van, mert a suli büfében nem lehet kártyával fizetni, de a költői túlzások mindig hatásossabbá teszik a mondanivalót. Ámen.

És így jutottam odáig, hogy a szobám parkettája csupa fekete maszat, a kezemről és a szoba többi kritikusabb pontjáról nem is beszélve. Volt itthon több fajta textil festékem és valami elképzelhetetlenül elképesztő oknál fogva azt hittem, hogy majd képes leszek minden gond nélkül reprodukálni azt a fenséges, mennyei, leírhatatlanul szép mintát.

De amúgy nagyon jól elbaszakodok vele... egy halomnyi olyan pólóm van amit nem sajnálok tönkretenni a tökéletes eredmény érdekében... de odáig még nem jutottam, hogy egy szebb inget is tönkre tegyek... Viszont három felső más sikeresen fekete pacás, és még mindig nem jöttem rá, hogyan is kellene jól csinálni. De alakul. Nem adom fel.