Ma az utolsó munkanapomon is megszakadtam. Nem is tudjátok elképzelni milyen kényelmetlen egész nap egy helyben ülni és Trónok harcát nézni. A végén már a lábam is zsibbadni kezdett. Szörnyű.
Amúgy nem. Természetesen én a három hét során lelkiismeretesen dolgoztam. Jó, jó persze néha becsúszott egy-két film vagy egy Meki szünet, de ez titok. Ha kiderülne, még a végén kitagadnának. Ja, várj nem... Tudjátok az igazság az, hogy kezdetben még tényleg megállás nélkül végeztünk a feladatunkat. Aztán szép lassan mindenki rájött, hogy semmi elvárás nincs. A végén már a masszív semmittevők be se jöttek. Konkrétan az sem tűnt fel, hogy hopp két ember hiányzik. Előre aláírták a jelenléti ívet és tádádádáám. Igazából most kezdek ráérezni a magyar munkamorálra.
Igen nagyon is zavar, hogy ugyanazt a pénzt kapom. Persze ez mondjuk az én hibám is. Szarnom kellett volna az egészbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése