Rövidek

Tegnap végre láttam igazi villágító original szentjánosbogarat.  Apa hozta haza, mert szerintem érezte, hogy az eddigi tizenkilenc évemből ez valahogy kimaradt.

A csodálatos 140 órás szakmai gyakorlatomat egy postán fogom tölteni. Nagy nehezen elszenvedtem magamat infomálódni, elvégre jövő héten már kezdődik. Minimum húsz (amúgy)  vezető pozíciót betöltő ember felhívása után a következő derült ki: Azt se tudják  ki vagyok, arról hogy megyek meg főleg nem hallottak. Vagy hogy lesznek ott a nyáron diákok. Éljen. De másnap a tanárnő azt mondta no para. Csak kibaszott nehezen terjed az információ. Hát oké.

Annak ellenére, hogy úgy mentem be az angol mini vizsgára, hogy semmit nem tudok és ez nekem egyes lesz... Na hát úgy is jöttem ki.  Nagyon rossznak éreztem...  ott ültem és konkrétan azonon gondoltam, hogy az a hosszú tücsök ciripelésekkel színesített kínos csend vajon pontozható-e. Mint kiderült igen a kommunikáció öt, tartalom öt és csak a nyelvtan lett négy. Szerintem én és a tanárok két különböző vizsgán  ültünk.

A második felében az amúgy is húzós óráim kiegészültek egy prezentációs projekttel. Melynek keretében hat fős csapatoknak egy fiktív céget kellett alapítani, majd szakmai zsűri előtt prezentáció formájában számot adni a fél éves tevékenységből. Megnyertük. Pedig szarok voltunk.

Annak ellenére, hogy igencsak nyögvenyelősen alakult az idei (és az összes többi)  év a matematika terén, vegyül is szarból felhőkarcolót építve sikerült össze hozni a stabil kettest. És nem csak nekem. A tanár olyan kis aranyos volt, hogy még a más helyeken instant egyesre (és semmi tudásra) is felajánlotta a lehetőséget, hogy össze jöjjön a kegyelem-jószándék-szánalom kettes. Volt, aki inkább sajnáltatta magát és nem élt vele. Szánalmas. Ez van.

Candy kis kutyuskám,  szeretett életem úgy tűnik, hogy terhes. Vagyis már most olyan, mint egy hordó. Ebből következik, hogy nemsokára valószínűleg tömérdek tündéri vinnyogó szörcsomó fog körül venni. Áldott vagyok. Ha lenne instám tuti minden nap halomnyi kölykös képet tennék ki. Szerencsére nincs. 

Egy olyan baromi jó osztálykiránduláson vagyunk túl, hogy azt hiszem visszasírom ezt a tanévet. Még a végén egy szerető osztály  leszünk. Erről majd később.