Lám, lám.
Itt van november közepe és mit látnak szemeim?
Hogy olyan fosadék szar idő van, mint általában.
És mi következik ebből?
Hogy ennél már csak rosszabb lesz.
Éljen éljen.
A problémáimról pontokba szedve, hisz fő az átláthatóság:
... kezd kifogni a 880 grammos Nutellás üveg(em)... gondolom nem kell magyaráznom, hogy ez mennyire nem okés.
... megkaptam az első egyesem ebben a tanévben... hujuj még mennyi fogja követni.
... a bőr bakancsom és a barna kabátom pontosan egy árnyalattal különbözik egymástól... nehogy már passzoljon, dehogy.
... nagyon elkéne egy francos szemüveg, de nekem egy francos szemüveg baromi szarul állna, szóval értitek ... de mégiscsak kéne az a francos szemüveg.
... az iskolai sport tevékenységek igazán nagy hatással vannak rám... mármint köszönöm, de nem szeretnék péntek hajnalban uszodába járni, hogy utána egész nap nedves hajjal rohangáljak. Nem élnék ezzel a lehetőséggel, kár hogy kötelező.
... holnap nagyon úgy néz ki, hogy szakadni fog az eső... én meg ha már hegyen lakom, akkor természetes, hogy össze-, szét-, el- ázom. Legalább szép a kilátás, amikor épp nincs szmog.
... van egy nagyon nem aranyos búb a lábamon, szóval vagy kellően összezúztam magam (amire nem emlékszem) vagy egy ufó petét ültetett a lábamba, ami nemsokára az agyamat fogja enni.
... tanulnom kellene holnapra... nem tud valaki valami izgi filmet?
... három nap alatt kiolvastam az Útvesztő trilógiát... de igazán örültem volna valami csöpögős heppi endnek... és mégsem. PICSÁBA.
... hosszú évek óta először vettem magamnak farmert... ilyen már vagy három éve nem történt. Szerintem kezdek beteg lenni.
Megkaptam életem két újdonsült szerelmét. Az egyik egy víz forraló a másik meg egy olyan kinézetű termosz, ami akár egy atomtámadást is gond nélkül átvészelne. Mi következik ebből? Huszonnégy órán át tartó forró tea. Ez már szinte arra ösztönöz, hogy a napi 1 liter folyadékot magamba gyömöszöljem, sajnos csak szinte. Imádlak én kicsi tea forralóm.
Bájos matek tanárom lelkesedését, mát-már én is csodálom. Az az ember egy olyan csodabogár, akit ha nem cirkuszokban, akkor minden bizonnyal valamilyen milliomosokról szóló dokumentum filmben láthatná a nagy közönség. Csak még nem jött el az ideje, hogy meggazdagodjon. Szerinte köztudott tény, hogy a repülők azért húznak olyan fehér csíkot maguk után, mert abban vannak a méreg anyagok, amikkel a lakosságot mérgezik. A repülőgép-társaságok és gyógyszergyártók közötti szerződés ez, ha esetleg ezelőtt még nem hallottál volna róla. Sikerült tőle már megtudnom, hogy ő bizony minden bajra talál gyógyírt, vagyis ha esetleg megbetegednék bátran keressem fel, nehogy lemaradjak az óráiról. Mert azt igencsak rossz néven venné, ha nem tisztelem meg a jelenlétemmel... hmm. Amúgy igen, ő tipikusan az a tanár aki 20 év alatt talán kétszer jelent beteget, de abból is 2 nap alatt gyógyul fel, nem számít hogy tüdőgyulladás... neki meg se kottyan. Másik oldalról viszont igazán aranyos, nem számít, hogy a nézeteivel 90%-ban ne értek egyet... vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy kimondottan nevetségesnek találom. Kedves, és ez itt a lényeg. Ohh ja de szeretem én az iskolát.
Azt vettem észre, hogy egyre gyorsabban olvasok... ami nem rossz (nem is jó) csupán furcsa. Hangosan két mondatot is nehezen makogok össze, de ez említésre sem méltó. Összességében ezen a héten 6 könyvet olvastam el. És ez mellett még maradt időm három animére is. Mert igen, összeszedtem magam és rájöttem, hogy még mindig érdekel. Szóval most kérem a babérkoszorút... öö igen neki estem a Percy Jackson köteteknek. Jöhet bármi ami nem tankönyv.
Most pedig búcsúzom
Legközelebb majd ha az élet is úgy akarja jelentkezem.
Addig is tessék imádni.
By, by.
Legközelebb majd ha az élet is úgy akarja jelentkezem.
Addig is tessék imádni.
By, by.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése