2014. július 4.

Vége a gyerek zsivajnak

Buu husik!

Túl éltem a hetet! Hivatalosan is sikerült beépülnöm a kis gyerekek közé,(a méreteim ehhez nagyban hozzájárultak) és sem harapás sem sírás nem lett. Csoda.

A hétfői napon még voltak kisebb nehézségek, mivel, a neveket két mondat után már elfelejtettem. Basszus, hogy ezek mennyire egyformák! Amúgy igen, amennyiben úgy tippelted, hogy az utolsó napra sem sikerül az összeset beazonosítanom jók a megérzéseid. Másrészről én sokkal rosszabbra számítottam. Nem mondom, hogy minden reggel ujjongva keltem, de lényegesen jobban viseltem, mint az iskolába menetelt. 
Igazából a hétfői nap mesét olvastam, (ami annyira unalmas volt, hogy még én is untam) ezen kívül eljátszottak magukban, illetve rajtam lógtak/csimpaszkodtak.
Kedden olyan tündérien felkutatták a játszótér eddig számomra is ismeretlen zugait, hogy végül sikerült egy heroinos vagy más nagyon higiénikus finomságokkal áldott fecskendőre bukkanniuk, amitől én meg a fejemet téptem le és hajítottam a Hold egyik szexi kis kráterébe
Szerdán kirándulni voltunk, ami abból állt, hogy buszoztunk majd 5 perc gyaloglás után arra jutott a társaság, hogy elfáradtak, inkább játszanának. Esküszöm az ottani állat világ fele egészen biztosan kipusztult. Ennyi békát én még nem láttam kisgyerekeknél, arról nem is beszélve, hogy  az összes undorító és nyálkás kis dögöt össze kellett taperolniuk amit csak az erdő rejtegetett.
Csütörtökön planetáriumban sikerült aludnom jó egy órát, ami állítólag nagyon izgalmas és tanulságos volt, nekem csak a kényelmes fotelek és a kellemes sötétség maradt meg.
Ma meg szinte egész nap úton voltunk, hol koncertre, hogy játszótérre rohangáltam velük, így sikerült a napnak a legelőnytelenebbül megfognia. Komolyan a szandi miatt van egy csík a lábamon, szerintem eret vágok. 
Ami az összes napot beárnyékolta az a gyerekek taperolása. Rosszabbak, mint egy amerikai film  beli repülőgépi felszállás előtti átvizsgálás. Reggeltől délutánig valamelyik egész biztosan rajtam csüngött, ami elsőre nem tűnik fárasztónak, de az. Kibaszottul idegesítő. Másrészről keservesen tapasztaltam, hogy a méreteimmel elbújhatok egyes másodikosok mellett. Az például kimondottan kellemetlen amikor súlyra és lábméretre is előrébb tart a fejlődésben, mint én. Legalább itt magasnak érezhettem magam.

És akkor ennyit a heti összefoglalóról, csak, hogy tudjátok még mindig itt vagyok, sőt a nyár nekem még csak a mai nappal kezdődött el!!

Nincsenek megjegyzések:

Ez történt eddig...