2014. július 20.

A kámforrá válás koronázatlan királynője!

Buu husik! 

Valószínűleg hihetetlenül sokaknak hiányozhattam, és sírva vettétek tudomásul, hogy basztam felnézni ismét nem vettem a fáradságot életjelet nyújtani. ((Nem tudom mennyire lehet érzékelni az iróniát, de azért a biztonság kedvéért megemlítenem.))

Csak, hogy teljes legyen a boldogságom... mert az előző szerelmemet sikerült összetörnöm, így bemutatom az új kis kedvencem. Tehát: kutya, telo, tab mind fehér... tökéletes az összhang. Ő egy kicsit komolyabb példány az előzőnél és lényegesen nagyobb is, ami amúgy tökre indokolatlan, hisz az előző is tökéletesen megfelelt a célra... de ez volt leértékelve. Ezzel hivatalosan is teljesen kimerítettem a nyári keretem, (brühühü) de megérte. Csak, hogy megvillogtassam technikai tudásom ez valami 9 colos, míg az előző 7-es volt, ami számomra csak annyit jelent, hogy ez nagyobb... és nehezebb lesz a suliba hurcolni magammal. Ráadásul fehér, ami nemsokára szürke lesz, de erre most igyekszem még magamhoz képest is sokkal jobban vigyázni. A szép ebben csak annyi, hogy az előzőn még rajta volt a fólia is, kár, hogy a képernyő úgy döntött összetöri magát. 


Aztán itt van egy kis összefoglaló arról, hogy én milyen mesterien tudok vásárolni olyan pénzből ami természetesen nincs. Na jó igazából csak teszek két képet, hogy azért érződjön, hogy körülbelül miben fedezhetnétek fel az utcán, ha ott laknátok ahol én is. Vagy amennyiben hajlandó lennék kidugni az orrom a ház biztonságos falai közül.


Nos ez a két csoda nem volt együtt ezer forint, mert ki az aki többet fizetne egy felsőért ötszáz forintnál? Az ing öt forint híján volt éppen a határon, szóval nem is rossz. Igaz az én ízlésvilágomon túl mutat, de azért csak elhordom jobb napokon... A másik felsőt meg egy kedves leányzótól vettem nagyon durva kétszáz forintért, így semmire nem panaszkodhatok. 


Ezek a darabok pedig tökéletes példái arra miért is jó kicsinek lenni. Igaz enyhe gyalázat, hogy a 158-as méret nagynak bizonyult, és a gyerek osztályon bóklászva kellett kisebb méret után kutatnom, ám a felfedezésem a következő: a gyerek ruhákat igencsak hajlamosak leértékelni, meg emellett szerintem rohadt aranyosak is, mert míg mostanában a felnőtt méreteket hajlamosak kicsit túl kivágott figurára venni, addig a 11 éves gyerekekre csak nem adnak dekoltált ruhákat... 



3 megjegyzés:

Bonnie írta...

Az új tablettel legalább most folytathatod az olvasást! ;)
Hogy ezek a ruhák mennyire cukik! *.*

Lucy♡ írta...

Jééé a mamámnak is ilyen a tabja :D és honnan vannak a ruháák? *-* nem mintha én gyerek osztályon nézelődnék a majdnem 170 centimmel :D

Crystal írta...

Bonnie az olvasást sosem hagyom abba azóta se. Túl sok a könyv túl rövid a nyár :c

Lucy hidd el jobban jártál, te legalább tudod milyen, amikor valaki kilátszik a földből. Én sose fogom ezt átélni. :D Nyüüü.

Ez történt eddig...