Néha egy kis élet morzsa...

Szép estét/napot minden drága kis tündérkémnek :)

Így remélhetőleg még mindenki elhiszi, hogy nem haltam meg. És mivel utasítva lettem, így vidáman regélek a semmit mondó életemről... az unalmas semmiről, ami kimerül a reggeltől estig nonstop fekvésben. De hát ezek szerint olyan jó előadói képességekkel áldott a sors, hogy még azt is képes vagyok vattacukor gúnyába bújtatni pár díszes kis sor erejéig :DD

Élem a boldog kis életem, boldogan. 

Sokáig alszom, mert nincsen suli, alszom amíg csak lehet. 

Nem csinálok semmit, mert lusta vagyok, bár amúgy se csinálok soha semmit és még élvezem is ezt. 

Finom volt az ünnepi vacsi, bár ami kaja az rossz nem lehet.
Ma garfield kedvence lesz a vacsi, az pedig mindig finom.
 Megkaptam életem szerelmét, egy tablet-et, oda vagyok érte.

 Annyit olvashatok amennyit csak szeretnék, de nekem ez se elég, olvasni akarok még többet. 

Elolvastam az Obszidán-t (végre) és most az Ónixért nyáladzom, majd valamikor meg is kapom. Gyakorlatilag olyan sok könyvet halmoztam fel a kis tab-ra, ha igazából cipelnem kellene megszakadnék, és nekem mégis csak az Ónix kell. 

Ma már tanultam is, közeleg lassan az iskola, tanulni kell.

Na de így vissza állva a normális nem olyan debil megfogalmazáshoz.( Én tudok olyat is ? ) Tényleg nagyon kellemes, mikor 10 óra fele nehezen kikecmergek az ágyból és tényleg semmi-semmit nem csinálok a nap hátra lévő részében. És igazából ez talán unalmasnak tűnhet, pedig én tökéletesen jól elvagyok. Nincsenek túl nagy igényeim, ezek szerint... bár tesómat elnézve neki se lehetnek, ő sem mozgósította magát az elmúlt pár napban, még annyira se mint én. A karácsony jó volt, kellemes... semmi eget rengető. Igazából kaptam sok minden, lakkokat, csokit stb. Azokról nem sikerült képet csinálnom, egyrészt mert megettem őket, másrészt mert lusta voltam. Illetve megkaptam ugye ezt a kis csodát is, amiről fentebb van egy elcsépelten szétszerkesztett kép. Igazából nekem tényleg annyi volt a szempont, hogy olvasni lehessen rajta... ehhez képest helyettesíti a gépemet is, szóval nem lehet okom panaszra. Azt hiszem elleszek vele egy jó darabig, és lehetőleg a képernyője sem erőszakolja meg a kis szemeimet, mint ahogy a telefonomon a mikroszkopikusan miniatűr betűk tették.
Meg amúgy én tényleg annyi mindenről írnék, de mivel már anyám is olvassa, így sose lesz a régi. Lehet jobb is, kinőttem már ezt... de azért még kitalálok majd valamit.