2014. január 2.

Úgy, hogy benne legyél a könyvekben

 Buu husimusik! c:

Igazából nagy álom, mert nem történik meg. De játszunk el a kósza gondolattal, elvégre is ez egy blog, az én blogom, szóval Kristálykisasszony révén megtehetem. De miről is?

Valahol mindenkinek célja, hogy emlékezzenek rá... hogy olyat tegyen, amit más nem. Valamivel esetleg bekerüljön a történelembe. Úgy, hogy tudtán kívül is a jövő nemzedéke, az ő nevét tanulja a történelem órán. Úgy, hogy az ő születési éve legyen a mumus, ami miatt puskát kell írni. Úgy, hogy valaki az ő életéből számot adott tudása alapján kapja meg a leggyérebb osztályzatok egyikét. Úgy, hogy legyen aki miatta szeretni meg az amúgy unalmasnak hitt dolgokat. Úgy, hogy legyen nyoma az életének.

Nagyon érdekes lenne, már csak a gondolat is, hogy valaki valamilyen módon ezt véghez viszi. Vagy legalább megközelíti. Nem hinném, hogy valaha is én fogom megkapni a béke nobel díjat vagy hasonló, igazából az elképzelés sem vonz. Ha mondjuk könyvet kellene írni, azt sokkal szívesebben tenném. Sajnos még erre sem sok az esély, mivel se szókincsem, se képzelőerőm, se helyesírásom se kitartásom nincs meg ehhez.  Igazából még csak a késztetés is hiányzik. Mert legyünk őszinték ki lenne az a nyugodt elméjű halvérű vadbarom, aki pont az én általam megalkotott szennyet olvasná önként, és erre még pénzt is áldozna. Senki. De egy másik alternatív dimenzióban talán az alter egom éppen híres író, aki kávét szürcsölgetve merül el az általa éppen megalkotott világban, és igyekszik írni a bestseller szerzeményeinek folytatását . Az álmaiban, még ott se.

De akkor hagyjuk figyelmen kívül a jelenlegi dimenziót és csöppenjünk át tökéletes falvára, ahol a legtébolyodottabb lények is lehetnek híres és egyben (sokra vágyó banya) sikeres írók. Igazából nem adnám ki a saját nevemen, ahhoz túl beszarik alaknak születtem, de a Crystal, mint név tetszik. Inkognitóban amúgy is minden sokkal titokzatosabb. A könyv egyszerű lenne, pasztell türkiz szín, cirádás aranyozott betűk. Az  elején csupán a cím szerepelne, hátoldalán rövid ismertető. És ennyi, talán még sok is... vagy inkább unalmas? Mindenesetre az első ötletem ugyanez volt, csupán feketébe, de az gyászos és bibliás lett volna. Milyen nehéz már csak a tökéletes borító is, igaz? Pedig ami fontos az nem is kívül van... de a lényeget most nem fogom leírni. Egyrészt mert baromság, másrészt mert akkor egészen biztos késztetést éreznék, hogy megírjam. Az pedig idő pazarlás lenne és mérhetetlenül fölösleges is egyben.

Nincsenek megjegyzések:

Ez történt eddig...