A szobám egy szemét halom. Nem azon a nincs rendetlenség csak minden ki van téve, mint a múzeumban szinten... hanem azon a csatornapatkányok is jobb napokon undorodva menekülnének el a holdra rémületükbe szinten. Itt már kimondottan veszély zónák vannak, ha azt vesszük hogy a ruha hegyeken bármikor bekövetkezhet egy hócsuszamlás szerű omlás. Kitudja a ruha kupac alatt lehet már rejtőzik valahol egy jeti... vagy kettő. Rendet rakok holnap, azt hiszem.
És egy kicsit más. Ma nap volt hivatalosan is az utolsó tanítási nap ebben az évben. Van akinek holnap még szopni tanulni kell, mint pl. drága tesókámnak. Míg én 10-ig fogok az ágyban rohadni...mikor más már nagyban tanulgat, én inni fogom a teás mézemet. Igen ez egy új kifejezés arra, hogy szeretem az édes teát, nagyon kreatív vagyok ma. A szünetet tekintve lesz mit tanulnom, ami elég elkeserítő, de most már inkább a jobb jegyekért megy a játék... nem pedig a túlélésért, ami már pozitív. Az már kevésbé, hogy nyelvtanból, töriből, matekból és fizikából vagy felelésre vagy írásra számíthatok valamint egy irodalom és föci tz is még vár rám a félévzárás előtt utolsó héten. Csodásan vázoltam tehát a szünetem. Kéne tanulni... kéne.
És akkor elvan ám a gyerek ha játszik. Igen valószínűleg a kövi bejegyzésben még csodásabbakkal fogok itt mindenkit boldogítani.Készüljetek!
Esküszöm ezen olyan 10 percig sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése