Buu, drága kis szentjánosbogárkáim. 
//Remélem eme megnevezés sikeresen hat majd a jövő beli énetekre és egy nap mind ragyogni fogtok.//
Mint már ahogy a fenti képen is olvasható, épp nagy készülődések közepette vagyok. Épp mézes sütit sütök, így jó előre. Sajnos míg másnak megvannak a titkos jól bevált nagyi receptek, addig nekünk mindig két nap alatt beáll a nokia effektus... a beton előbb törik ketté, mint a sütik. Nos így most már idén még idejében sikerült kapcsolni, remélhetőleg karácsonyra megpuhulnak a kis mocsok sütik. Az más kérdés, hogy fogtörés árán is felfogom e zabálni két nap alatt... igen a válasz valószínűleg felfogom. Majd holnap hozok róluk képet... :)
Mindemellett az osztály termünk a héten sikeresen is karácsonyi gúnyába öltözött. Két dolgot kell tudni a termünkről: 1 gusztustalanul pink a festése, 2 már elég erőteljesen omlik a vakolat is... vagyis úgy az összhatás már önmagában okádék az iskola hangulatát idézi. Ehhez még jönnek az ízlésesen oda celluxozott díszek, amik sem színben, sem elrendezésben nem illenek a terembe. Viszont ezzel teljes mértékben jellemeztem az osztályt is. Össze nem illő, trehány, rendezetlen, és okádék. Na, de nem baj, majd a karácsony összerántja a társaságot... se. Olyan viták és kibeszélések lesznek az osztály karácsonyozás után, hogy már most érzem a bomba hullámait. Mármint a kedvenceim: te jó isten kire cseréljem el... baszki mit vegyek neki... fuj, kajak meg kell majd ölelnem, ha odaadom neki?... és hasonló kaliberű mondatok szállingóznak a szünetekben. Persze, azt hozzá kell tennem, hogy én sem annak fogok ajándékozni akit eredetileg kihúztam, de ennek inkább az ötlet hiány és a nyelvi nehézségek az okai.
Utólagos megjegyzés, a sütik olyan kemények lettek, hogy már melegen sem tudtam megenni őket. De a tej megoldás mindenre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése