Ma voltam vásárban, és kaptam török mézet *.* Hogy az a cucc mennyire finom ... és ragadós. Így elsőre ropog aztán oda ragad minden fogamhoz. De finom, a lényeg az. Ezen kívül igazából semmi érték hírt nem tudok mondani tehát akkor térjünk át a címre.
Azon túl hogy egy könyv címe és temérdek film szól erről a valóságban azért koránt sem ilyen meseszerű. Legalábbis szerintem. Mert amúgy van a ki hisz abban, hogy az utcán menet látott illető egy nap majd élete értelme lesz... de én túl pesszimista vagyok ezekhez. :c
Mi van kívül?
Kezdeném azzal, hogy úgy vagyok ezzel, hogy a külső semmit sem ad. Attól egy férfiú sem lesz kedves, értelmes, nem fog megölelni, nem lesz melletted... attól "csak" helyes lehet a kiszemelt. A külső megfog a belső megtart, tehát igen is fontos a kinézet, de ha belül nincs semmi, akkor édes kevés.
Plátói álompasi?
Mindamellett, ha valaki csupán látásból lesz szerelmes, az nem a valóságba van belehabarodva. Abba szerelmes, amit elképzel... milyen lehet, megpróbál személyiséget kreálni egy neki tetsző arc mellé. És így tulajdon képpen egy álom pasit kap, mert rossz tulajdonságot legtöbbször nem társít... tehát megvan a herceg táltos paripán. Ilyenkor jön az, hogy egyszer megszólal a herceg és abban a pillanatba változik békává... egy csúf, bunkó kis brekivé.
Mi a szerelem?
Ugye az sem mindegy, hogy mikortól hívhatunk valamit igazi szerelemnek. Szerintem egy igazi szerelemhez idő kell... elfogadás, megértés és türelem. Ha valaki képes a másik rossz tulajdonságait is "jónak" látni, na az tényleg szerelem. Mikor már tényleg voltak hosszú mély beszélgetések onnan lehet csak szerelmesnek lenni. Ott már az emberbe szeret bele, nem az álomba.
És csak, hogy felvilágosultak legyetek :a felső a hold, alsó a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése