Ma találtam egy ezrest! Már érdemes volt felkelnem. Ilyen is csak egyszer van az én kis semmit mondó életemben. Sétáltam haza a suliból közbe természetesen bambultam tágra nyílt szemekkel kifelé, erre egyszer csak hopp LÓVÉ *-* . Lóvé jött és beugrott a zsebembe, én meg jó gazdi révén nem ellenkeztem. Mese vége. Álmodjatok székeket. Lehetőleg piros selyem párnásat amibe az uralkodók is ülnek. Mert ti mind az én kis kurváim királynőim vagytok.
Kezd kiakasztani pár ember vergődése. Esküszöm azon a véleményen vagyok, hogy az a legundorítóbb, mikor mást kritizálnak olyan emberek, akik amúgy még csak beszélni se hajlandók vele. Erre most én is hasonlóan teszek - Talán, bár véleménye alapvetően mindenkinek van, én inkább ide írom és továbbiakban megtartom magamnak. Mivel Crystal drága egy akkora senki, hogy még mindig 9.-es, így kétség kívül én vagyok az igazi szar. Tudom magamról, önkritika pipa.
Na és akkor a jelenlegi idegrángásaim oka:
Vannak olyan mocsok illetők, akik olyan szinten rászállak szerencsétlen amúgy tök "ártalmatlan" emberekre, hogy azt már végignézni is pofátlanság. Vannak akik amúgy megérdemlik, de én ilyet senkinek se kívánok. Tény, hogy aki az alapvető higiéniát sem tartja be, azt büdösnek nevezni sajnos joggal lehet. És noha tettem ilyet és a továbbiakba sem áll szándékomban. Szerintem azt mindenki tudja, hogy az osztályokban rendszerint van 2-3 olyan ember, akik mások. Van olyan ismerősöm aki azon az elven van, hogy ők kevesebbek, de szerintem ez undorító. Nálam mindenki egyenlő. Mindenesetre akárhogy is nézzük, akit kirekesztenek annak a legrosszabb. És ilyenkor jön az amivel engem olyan ritka módon kiakasztanak, hogy elmondani se tudom... jön a megfelelési vágy , később a nyalás, aztán a teljes flegmaság. Ha valaki velem kedves, akkor a környezettől függetlenül én is az leszek vele. Nem fogom azért utálni, mert az a menő. Nos akikről jelen esetbe szó van azok közül már van akivel egy padon sem osztoznék. De akkor röviden, hogy hogyan is kezdődött: Mikor az osztály kispécizte őket, elég erős nyomást gyakoroltak rájuk. Basztatták őket, csak hogy érthető legyen. És én elhiszem, hogy nehéz nekem is volt hasonló, mikor már bemenni se akartam... Ettől függetlenül én megmaradtam önmagam. És igen itt az ami engem annyira felbasz. Drága pácienseink olyan személyiségi változásokat produkálnak amitől félő, hogy a fogaik bánják. Az első tipikus, amikor felveszik egy ember viselkedését, ráadásul annyira dicsérik, hogy az már csöpög. Rólam tudni kell, hogy fal mellett ülök háttal a falnak és oldalasan írok. Eddig mindenki tátott szájjal nézte, hogy vagyok rá képes :DD Egyik nap azon kaptam magam, hogy az eddig egyenes háttal ülő minta tanuló hasonló testhelyzetet vett fel az enyémhez. Mondom jó, végre valaki. Aztán kezdett leesni, hogy ő tükör szerűen tesz mindent, amiért ugyan nem szóltam, de azért kicsit fura. Később jött, hogy olyan alpári beszédstílust vettek fel, amitől mindenki rosszul van. Nem áll jól, főleg az ő szájukból. Olyan hangerővel ordította el magát az egyik, hogy még a tanár is nézett. Egy lány szájából amúgy is fertelmes a "kurvapicsátokat fogjátok már be" szóhasználat. Most már ott tatunk, hogy reggelente vissza se köszönnek. Nekem se, pedig én egy rossz szót nem szóltam. Persze akkor még mikor közös képeket csinálunk pár emberrel, valamelyik kevésbé kedvelt mindig oda pofátlankodik tolakodik. De úgy, hogy az összes képen rajta legyen a háttérben, mintha neki ott kellene lennie mindenütt. És igen, tényleg nem akarok közös képet egy olyas valakivel aki még köszönésre se méltat. Ettől függetlenül annyira tapadósan csinálja, hogy oda jön a beszélgetések közepébe és szó nélkül hallgatja meg röhögcsél, aztán később azt hallom hogy milyen ribanc vagyok...nem kétszínű. És persze tudom, hogy magányosnak lenni hihetetlenül rossz, de az első lépés a köszönés... utána a többi vagy kialakul vagy nem. És amúgy attól nem lesz több barátja, hogy szembe nyal hátak oszt.
Ennyi volt a mai hisztim, köszönöm a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése