Mindent ami ősz, avagy a hideggel járó csoda és átok

 (Bár már inkább reggel)

Itt a péntek szombat. Az egy dolog, hogy végre sokáig alhatok, de a hétvégén végre olvasni fogok. Nem olyan bele olvasom és fél óra múlva abba hagyom, hanem igenis kiolvasom azokat amiket kiszeretnék. A tumblr-ön persze mindig valami már sárguló papírú gyöngyszemeket fotóznak, de ha bár tudom, hogy szörnyű vagyok,  de én a "régi" történeteket képtelen vagyok olvasni. Lehet azért, mert eddig az összes kötelezőtől a holdig sikítottam a hajamat tépkedve, így hát maradnak a kizárólag mostani, jó értékelést kapott kis művek. Gondolok itt még mindig az Obszidiánra, Komfortos mennyországra na meg az Állattemetőre is, még ha az nem is olyan új. És még ettől függetlenül szeretnék megnézni valami tök elvont pszichopata filmet is, nem azért mert én olyan nagyon belelátok az ilyen mögöttes témákba, csak egyszerűen már szivárványt hányok a sok szájba rágott habos dolgoktól amiket mostanában néztem vagy olvastam. Ebben a hónapban teljesen átmentem valami unikornis puffok játék bálnába... ami amúgy a design miatt nem fog valósnak hangzani, de nem jó. Egy ideig elvagyok azzal, hogy szép az élet, finom a csoki, kényelmes az ágy... és a világ tökéletes, de most már öklendezek magamtól is. Mert alapjáraton végtelenül pesszimista vagyok, és az a helyes az én felfogásom szerint. Tehát ami rossz, az jobb sose lesz. És ez a kettő világ szemlélet pedig annyira ellentmond egymásnak, hogy akár skizofrén is lehetnék, vagy leszek. Ennek amúgy semmi köze a címhez eddig, de mivel Crystal sosem volt valami agyon iskolázott sznob, (bár az nem lenne rossz) aki képes lett volna tökre nem össze illő dolgokban átmenetet szőni, így gondolom most majd itt jön a nagy szakadás. 

Mindenesetre ehhez kell egy hangulat. Mármint az álmodozáshoz, ami nálam az olvasással is szinte összefonódik. És furcsa, de ahhoz képest, hogy eddig mennyire utáltam már magát az őszt is, most a hideget leszámítva már a karácsonyt is várom. Mert egy forró tea, valami izgalmas könyvvel nem illik egy nyári homokos partra. Ahhoz kell a sál, a takaró ami alatt épphogy kellően meleg van... aztán később túl meleg és ezért kilógatod a lábujjaid... és egy mézes tea, amit igyekszel nem magadra borítani. Az már persze részlet kérdés, hogy esetleg valami ropogtatni való is akad e... de azt mindig úgy oldom meg hogy legyen. Has, az mégis csak has...
 

 

 Tehát akkor az őszről:

 Olyan jó a gőzölgő kamilla tea, mézzel.

Esik az eső, fúj a szél és én amúgy is nagyon fázós vagyok.

Imádom a vastag kötött meleg pulcsikat, főleg cicanacival... és sállal.

Sokkal sötétebb van mint nyáron, az ágy visszahúz.

Szerintem a barna az egy csodaszép szín és igenis lehet valakin csinos.

A természet lassan elalszik és kopár lesz, szinte minden.

Ősszel sokkal finomabb a csokis süti meleg kávéval.  

 Ősszel kezdődik a suli, a korán kelés, a felelősség.

Csak ősszel járkálhatsz a természet "vörös" szőnyegén.

Sokkal több ruhát kell húzni, ami a sok réteg miatt kényelmetlen.

Sokkal jobb ősszel bebújni a meleg paplan alá.

 Ilyenkor kezdődik a fáradság és depressziós korszak az embereknél.

Ősszel tér nyugvóra a természet, az ősz változás.

Ősszel ázik be a legtöbbször a cipőm.