2017. december 3.

Roses are dead

Tekintve, hogy december van... már legálisan csorgathatom a nyálam mindenre ami karácsonyi. 
Múlt héten elzarándokoltam az új kedvenc boltomba a Pepcoba. Annyi csodálatos dísz meg tündéri kis apróság került a szemem elé, hogy végül képtelen voltam üres kézzel távozni. Lefordítom. Egy csomó felesleges szart vettem a szobámba.

Jelenleg úgy néz kis az amúgy is kicsi hajlékom, mint egy karácsonyi kirakodó vásár. Van gyertya, illóolaj, fényfüzér, masnik... minden, mint a búcsúban. 

2017. november 9.

Puszedli

Észrevettétek, hogy mindig is milyen kreatív voltam a cím választásokat illetően? Na valahogy hasonlóan határozott vagyok a jövőmmel kapcsolatban is. Majd csak lesz valami. 

Kedden iskola helyett inkább cég látogatni voltunk. Leginkább azért mert az iskola jelenleg jobban hasonlít egy építkezési vagy háborús övezetre, mint egy intézményre, ahol a értékes tudást szívhatja magába a diák, de ez mellékes. 

Minden valamire való ember tudja, hogy én ezeknek a szuper cégezős napoknak köszönhetően kelek fel reggelente fülig érő szájjal. Ez az ami energiát ad, ez az ami éltet. Ennek köszönhető, hogy látom magamat mint sikeres és dolgozó embert. Lol, nem. 

Esküszöm nagyon durva mik mennek itt.  

A MÁV-nál voltunk. Na nem mintha bármi közöm lenne a szerviz részleghez, ahol a 80' évekből visszamaradt mozdonyokat próbálják több kevesebb sikerrel üzemképes állapotba hozni, de örüljünk annak ami van.


Mikor végre elszabadultunk onnan csak levezetésként elmentünk moziba. Biztos ami biztos ne teljen el a nap pénz költés nélkül.  Amúgy úgy ültünk be a filmre, hogy se kép, se hang. Csak nézzünk meg valamit. 

Egy képen bemutatom a mai torrentek hatásait.


Csak ültünk ketten és azon fostunk egyáltalán jó helyen vagyunk-e. De legalább jó volt a kilátás. Nem volt se pattogatott kukoricát csámcsogó hülye gyerek. Se büdös igénytelen részeg. Se a nemi életét a film közben pofázó picsa. Éljen, éljen.

2017. november 4.

Talán

Ma olyan szép őszi idő volt. Igazi kellemes. Nem hideg, nem szeles, nem borongós. Maradhatna ilyen mondjuk egész télen. Ez a szegény lepke meg ugyanúgy megfog dögleni, mint az a sok darázs, szúnyog, pók és egyéb elfajzott rémálom, akiket úgy imádok. A természet rendje. Ámen.


Szinte hihetetlen, de eddig egész szépen teljesítek. Épp tegnap néztem meg, hogy milyen förmedvény jegyeket szedtem össze a két hónap alatt. Azzal a 4,6-os átlaggal ami jelenleg van szinte már szégyellem magam, hogy a végén túl jól fogom zárni az évet. Ha már egyszer ennyit panaszkodok, hogy milyen szar, akkor legalább a teljesítményemen is látszódjon valójában mennyire utálom. A biztonság kedvéért a szünet alatt nem megyek egyik tankönyv közelébe se, nehogy ragadjon rám valami. 

Ezekkel a szünetes dolgokkal az a baj, hogy túlzottan is beleesek abba a szörnyű csapdába, hogy én osztom be az időmet. Természetesen nagyon rosszul. A "majd holnap..." egészen addig tökéletesen működik amíg az utolsó nap este tízkor eszembe nem jut, hogy elbasztam vagy tíz napot az életemből a semmire. 

Azért az sokat elmond az életemről, hogy a jelenlegi legnagyobb problémám, hogy már három napja azon vacillálok, hogy idén fekete, barna vagy valami teljesen más színű bakancsot vegyek. Chh.

Ez történt eddig...