Tanmese

A logisztika írásbeli vizsgáim május 18.-án pénteken délelőtt kezdődtek és egészen négyig tartottak. Vagyis tíz órától volt lehetőségem alászállni a holtak birodalmába és megismerni az igazi rettegést. A haláltusám első szakasza a központi írásbeli volt és ez volt az amitől a legjobban rettegtem. Amikor kézhez kaptam a feladatsor elolvastam egyszer... majd még egyszer. Fél perces pánik, lelki összeomlás. Instant karó. Teljes kudarc. Aztán a vesztesek nyugalmával megírtam.

Később már nyugodtan fejben összeszámoltam, hogy nagyjából hány pontra számíthatok. Harmincnyolc. Negyvenhárom. Sehogy sem jött össze az a bűvös áldást hozó ötvenegy.

Végig az csengett a fülemben, ahogy az osztályfőnök határozottan kijelenti: Mind megfognak bukni. Az év során tökéletesre fejlesztettem az aktív semmittevést. Sosem volt elég erőteljes a vészharang... így végül csak az utolsó pillanatban (4-5 nappal vizsga előtt) estem neki az egész éves anyag beseggelésének. Pohár vízzel erdőtüzet oltani.

Végül tegnap volt írásbeli megtekintés... Ha a szóbelin tisztességesen előadom magam, akkor négyessel zárom ezt a borzalmat. Éljen, éljen.

Tanulság: Mindig bízzatok magatokban a tanárokban, akik valami természetfeletti képességgel folyton-folyvást sokkal jobbra értékelik az ilyeneket, mint én álmomban is merni remélném.