Kérem szépen én tényleg elmentem kirándulni. Ebben az a csoda, hogy minden túlzás nélkül nekem semmi sportos kirándulásra alkalmas ruhám nincs. Se cipő, kabát az égadta világon semmi... De ettől függetlenül hősiesen végig csináltam.
Na már most én még év elején jelentkeztem biosz szakkörre. Engem amúgy nem érdekel a biológiai, de csak a szakkörösök járhatnak laborba, ahol meg rohadt jó kísérletek meg berendezések vannak... :D Ilyen béka trancsírozós, mikroszkóp nézegetős stb. óra viszont csak évente 2-3 alkalommal van és az világos, hogy szakkör címszó alatt ez így elég gyenge teljesítmény. Így hát, hogy ne kelljen minden héten egy órát bent maradni a suliban a semmiért biosz bácsi kitalálta, hogy egy erdő túrával kiváltható a többi óra. Éljen éljen.
A kirándulás amúgy szombati napon lett megtartva és kilenc emberből csak hárman voltunk meg még három "vendég" szóval a lelkesedést nem vittük túlzásba :D Én igazából semmiről nem tudtam és az utolsó pillanatban szedtem csak össze néhány információ morzsát, hogy tulajdonképpen... ki, mikor, merre. Mivel sport cipőm az úgy sehogy sincs, magassarkúban meg evidens, hogy nem mehettem, így maradt a fényes pingvin cipőm. Szinte kötelező jelleggel a kirándulás napja előtt egy másik fantasztikus cipőm már véresre törte a lábam, így a tökéletes komfort érzet kedvéért a pincérpipő is ledörzsölte a sarkamról a bőrt. Reggel úgy indultam el, hogyha nem találok a találkozó pontig valami elfogadható árakkal létező kisboltot, akkor se kajám se üdítőm. Nagy volt részemről a szervezettség. :D Azért azt hozzá tenném, hogy végül megvettem a túléléshez elengedhetetlen dolgokat, de 180 forint egy liter buborékmentes vízért még mindig geci nagyon drága.
Az út fénypontja az az életre és nyugalomra veszélyes rohadt ijesztő kilátó volt, amit én még most sem értek hogy mertem bevállalni. A magasság részével nem volt bajom, de a létra amivel fel lehetett jutni egy kisebb szívinfarktus. Azt hittem, ha már fent vagyok, akkor a lefelé vezető út már nem lesz vészes. Pedig az volt. Felváltva egyensúlyoztam, hogy én se essek le és a telefon se essen ki a zsebéből. Csodálatos volt, komolyan :D
Ráadásul még szalonnát is sütöttünk, mert a biosz bácsi volt annyira jó arc, hogy hozott (ki nem találnád) szalonnát, kenyeret meg minden mást is ami egy kiránduláshoz kellhet. Tisza profi az az ember. Megyünk végig az erdőn hallatszik valami zaj, felnéz és már mondja a fán lévő madár jellemzőit, a nevét magyarul... latinul, kínaiul, kígyó nyelven... Ugyanez a növényeknél. :D
By, by édeseim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése