Most már tényleg szükségét éreztem, hogy ide toljam a képem...
De mentségemre szóljon, hogy beértem a One Piece-t. És a Hunter x Hunter is elég jól megy töri tanulás helyett közben.
Valamint igen jó úton haladok... még előre láthatólag öt esetleg tíz év és felelősség teljes felnőtt ember válik belőlem. Addig is viszont itt vannak az új kacsáim.
Csoda folytán hajlandóságot mutattam a szocializálódáshoz és elszegődtem osztály kirándulásra is, kizárólag, mint józan minta diák. Részemről ez már igencsak nagy szó :D Kétségtelenül a legszebb momentum volt, amikor közel három és fél órát töltöttem egy minimum 40 fokos két szintes busz tetejében, ami azért is aranyos, mert a végére már nem is tudtam hogyan lehetne hatványozni a szenvedésem mértékét, de a világ válaszolt: még néhány utas, hogy a maradék levegőre is jusson ötven lélegző lény. Éljen.
Ettől eltekintve kurva jó volt. Még aktivizáltam is magam a második nap arra a két órára amíg egy kötél/akadály pályán küzdöttem a tyúk szaros életemért... Mindezt egy oly jelentős éjszaka után amit inkább nem is részletezek.
Mint már ezer éve írtam szerettem volna egy új telefont alias életem szerelme 2-t, amit időközben legyártottak Kínában, átrepülte fél Európát... még pihent jó fél hónapot a vámon, aztán ide ért hozzám. Szóval most róla pötyögöm a mondandón, mert hozzá ragadt a kezemhez. Igaz olyan nagy, hogy külön táska kell hozzá, de én amúgy is csak cicanacit hordok, így zsebem nincs is. Ez egy praktikus kifogás arra, hogy lövésem sincs miként fogok tudni közlekedni ezzel a csodával. Meg aztán annyira nevetségesen olcsón vettem, hogy várom mikor robban fel a kezemben. Olyan cuki kék a színe, hogy még most is csorog a nyálam, végén még zárlatot kap és tényleg veszélyben lesz az életem. Brühühü...
Ráadás:
Voltunk (két szerelmetes leányzóval az osztályból meg az édes kísérő tanci nénivel négyesben fel szenvedtük magunkat Pestig) még pár hete egy Fogyasztó védelmi versenyen... Aminek a képei csak most jutottak el hozzám, igazából vannak fokozatai hogy mennyire lehet rosszul kinézni egy fotón és nyugodtan kijelenthetem én magaslati szinten viszem a pálmát e téren. Kegyetlen hogy milyen képek keringenek rólam (mondhatni az idők végezetéig) a neten. Megyek elásom magam.
Mint már ezer éve írtam szerettem volna egy új telefont alias életem szerelme 2-t, amit időközben legyártottak Kínában, átrepülte fél Európát... még pihent jó fél hónapot a vámon, aztán ide ért hozzám. Szóval most róla pötyögöm a mondandón, mert hozzá ragadt a kezemhez. Igaz olyan nagy, hogy külön táska kell hozzá, de én amúgy is csak cicanacit hordok, így zsebem nincs is. Ez egy praktikus kifogás arra, hogy lövésem sincs miként fogok tudni közlekedni ezzel a csodával. Meg aztán annyira nevetségesen olcsón vettem, hogy várom mikor robban fel a kezemben. Olyan cuki kék a színe, hogy még most is csorog a nyálam, végén még zárlatot kap és tényleg veszélyben lesz az életem. Brühühü...
Ráadás:
Voltunk (két szerelmetes leányzóval az osztályból meg az édes kísérő tanci nénivel négyesben fel szenvedtük magunkat Pestig) még pár hete egy Fogyasztó védelmi versenyen... Aminek a képei csak most jutottak el hozzám, igazából vannak fokozatai hogy mennyire lehet rosszul kinézni egy fotón és nyugodtan kijelenthetem én magaslati szinten viszem a pálmát e téren. Kegyetlen hogy milyen képek keringenek rólam (mondhatni az idők végezetéig) a neten. Megyek elásom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése