Egy kicsit hosszúra szabott darab

Buu husik!

Hivatalosan is már csak 14 nap van hátra a tanévből. Nekem holnap ( illetve ma, már ennyi az idő?) amúgy sem lesz tanítás így minden adott egy könyvekkel töltött nyugodt naphoz. Értsd: nincs egy valamire való barátja sem. Egyedül fog meghalni. A nagy hajtás miatt nem maradt időm sem könyvekhez, sem animékhez. Ezt szeretném bepótolni, elvégre is még a könyv megjelenésekről is lemaradtam. Ez megérdemel egy brühühü-t .

Jelenleg épp egy Ice Dream fantázia nevű fagylaltot eszegetem, ami nagyobb arányban köt ki a ruhámon, mint amennyit ténylegesen elfogyasztok. A neve mindent elárul karamell, csoki, mogyoró... Egyenes út az MTV-s Valaha kövér voltam-ba. Viszont kis kanállal eszem, remélve hogy ezzel könnyebben elhitethetem magammal hogy már tele vagyok. Fuck logic. (this is my kibaszott big angol tudás) Eközben még hideg is van, így takarók labirintusában bujdosom. Remélem erre is jutott a ragadós cuccból,  hogy reggel párnába ragadt  a hajkoronával ébredhessek. Nincs is jobb egy kis fagylaltos arcpakolásnál.

Az utóbbi időben egyre inkább bele lendültem a vásárlásba, ami azért nagy szó, mert pénz az nincs. Mármint persze azért évente egyszer csak feltűnik, mint a Télapó, bár nálam az idekötő inkább -el. Ha muszáj... könnyen felöltöztetem magam akár egy ezresből is. Van egy olyan fenomenálisan fergeteges szuperképességem  ami a semmiből teremtés, ez általában csak a matek dogák alkalmával hagy cserben. Igaz a cipők  téren nyugodtan ott hagyok többet is. Lány vagyok, egy erdei gnóm  méretével és egy ötödikes lábi adottságaival. Nehéz a gyerek osztályon tíz centis sarkú cipőket találni. A bejegyzés második brühühü momentuma.

Ha valaki tán szeretne téli, őszi cuccokat venni,  akkor ajánlom nézzen körbe a  a leértékelést hirdető  táblák közelében, mert a legtöbb nagyobb bolt most igyekeznek megszabadulni a megmaradt termékektől. A C&A-ban még a gyerek részlegen is 170 cm-ig van a számozás, ami azért jó mert több méretben is marad. Igaz rám a nagy részük nagy :D Az előző őszt és tél végét átmeneti kabát nélkül vészeltem át, amiért szar kaksi időben sírt is a szám. A hűvösebb napokon még elvoltam a pulóver&blézer párosítással, de az esős időben kellemesen áztam egészen el, hogy aztán a nap fenn maradó részében fehérneműkig átnedvesedett göncökben parádézhassak. Eme rettenet orvoslása céljából házasságot kötöttem az ördöggel és eladtam a szomszéd fél veséjét, hogy megvegyem a khaki szinű fekete bőrrel szegélyezett kabátot. Ezt nevezik szerelemnek. 

Mostanában egyre több ékszert vettem  sokszor nevetségesen olcsón, mégis van egy olyan érzésem, hogy igazából sosem  fogom felvenni őket. A H&M-ből szereztem tündérien aranyos láncokat, amin kis díszek vannak és mivel ez egy nagyobb csomag volt így egyik barátnőmmel belefeleztük. Kíváncsi vagyok nyár végére hányat hagyok el.  A másikat meg a claire's-en találtam öccá pénzért... és mivel egyet fizet kettőt vihet,  így most van egy elfekvő darab is, ha esetleg rakapnék Kid felé szimmetria mániára . Erről mindenki azt hiszi, hogy valami felé csinos harci eszköz, de én elsőre meggörbült karkötőnek néztem :D Még Kínából is jött csomag, abban nyaklánc volt... valaki magyarázza el hogy egy ottani vállalkozásnak miért éri meg 52 forintért ide küldeni, mikort egy mezei magyar levél  feladása kb. száz forint.

Már karácsony óta egyben van a fülhallgatóm, ennek esélye kisebb,  mint hogy egy meteor szalmakalapban üdvözöljön a szülinapi bulid kellős közepén. De ez bírja. Pedig nálam fogyóeszköz, mint a tej. Igaz kicsit sufni tuningolt, de legalább van karaktere. Nekem mindig a csatlakoztatónál szakadt meg a szál, ezért tettem rá egy rugót amit egyenesen a tollából műtöttem ki. Varázslat.

Mostanában elfogott egy olyan érzés, amit talán sokan meg sem értenek és nem tudják, hogy mire van a nagy nyál csorgatás. Az ágyam lelkes elfoglalója,  és a lehetetlenebb pózok királynője Candy a kutyám véglegesen is a szívemhez nőtt. Nem rég múlt el három éves és én valószínűleg csak most tudatosítottam magamban,  hogy ez milyen nagy dolog. Volt már egy kutyával dolgom. A régi bejegyzésekben biztosan van szó egy kedves,  bár akaratos és makacs kutyáról, aki színe miatt a Negro  névre hallgatott. Ő valamiért teljesen más helyet foglal el a szívemben. A család kutyája volt,  egy vérbeli kinti házőrző,  akivel naponta néhány óránál sosem foglalkoztam többet. Míg a Candy az én kutyám, miattam lett a család része. Velem alszik, a szobámban lakik és tengernyi szeretettel áraszt el,  hogy már attól bőghetnékem támad, ha csak bele gondolok.  Olyan apró dolgokat is tesz, amiket eddig nem is gondoltam, hogy egy kutya tehet. Mindig mellettem van, ha lefekszem a fejét a lábamra hajtva alszik. Oda bújik hozzám . Reggelente korábban kel, mint én még is türelmesen vár míg fel nem ébredek. Sosem vár el semmit. Ösztönösen tudja, mikor van rossz kedvem és olyankor olyan nyál tengerrel borít be, hogy utána mehetek is fürödni. Ha csak tíz percet egyedül hagyom sírva üdvözöl, mikor vissza térek. Olyan mint egy kisgyerek. Igazi család tag. Facebook-on egy ismerősöm rendszerint tragikus történeteket, képeket oszt meg, amik olvasása közben bőgők, mint valami idióta. Mert egyszer már nem lesz mellettem. És ez annyira fáj, hogy elmondani nem tudom.