Mára is egy indok

Csütörtök óta olyan művészien veszem a levegőt, mint egy kezdő Darth Vader imitátor. Ennek oka valahol abban keresendő, hogy a drága imádni való iskolám úgy döntött céglátogatást szervez a biokom-ba ami természetesen a szabadban van, és ahova eljutni egy kész kalandtúra. 

Így hát felkerekedtem drága barátosnémmel hajnalok hajlanál, és különcködve az osztály többi részétől merészen járatlan utakon buszra szálltunk és csak egy kicsit álltunk meg az Árkádban forró csokizni mielőtt ténylegesen nekiindultunk volna.

• A nap első forró csoki adagja. 

Eközben összeszedtük még két egyedet az osztályból, ha már egyszer eltévedünk akkor azt többen tegyük. Na de nem tévedtünk el, helyette viszont szétfagytunk. Sőt míg mi négyen viszonylag könnyen megúsztuk, addig az osztály maradék része valahol a bozótosban vándorolt, mert bizony ám a biokom a város szélén van. A  kibaszott semmi közepén. Sikeeesen - érzed az iróniát? - odaértünk, már ekkor igencsak fenyegetett a kihűlés, elvégre tél van hideg meg minden... de no problematika. Az előadás amúgy tökéletes elrettentő példának bizonyult arra nézve, hogy hol nem akarok kikötni. A szeméttől szemétig járkálás közben végig azon filóztam mi a franc a másik neve a kihűlésnek. 

(((A hipotermia a szervezet fokozott mértékű kihűlése, amely akár halállal is járhat. Komoly veszélyt jelent a szélsőséges hidegben lévőkre.)))

Az előadó hölgyet pedig azt hittem ott helyben felpofozom és röppályára állítom valahol a Szaturnusz közelében. Igazán bájos teremés, csupán fél percenként mondott  valami kibaszott lekezelőt. Megemlítette, hogy mi mennyire romlott társadalom vagyunk, és hogy ha már van pofám kólát inni, akkor az a minimum, hogy környezettudatosan teszem. Ja és aki a McDonald's-ban mer enni az a sátán kezére jut... így az előadás után kicsit hanyagolva az iskolát néhányan csürhe módjára betódultunk a mekibe.

• A nap második forró csokija. 

Ezt követően a nap további része nyugisan telt. A magyarok igazsága kedvvért még az esete is ittam forró csokit. Ha engem kérdeztek a Burger King-es sok ezerszer finomabb, mint amit a McDonald's-ban lehet kapni. 

•  A nap harmadik adag forró csokija.   

Mire hazaértem már rég besötétedett, ami ilyenkor nem is nagy szám, de én egyszerűen utálok sötétben mászkálni. Kellemetlen olyan buszon ülni ahol feltűnően méreget a szomszéd széken ülő alak. Arról nem is beszélve, hogy milyen kínos mikor a seggedet akarja megfogni leszállásnál... az emberek sötétedés után elállatiasodnak.

Miközben ezt a mélyenszántó bejegyzést gépelem íncsiklandóan ragacsos narancsot majszolok. Így a billentyűzet, az egér, az ujjaim, A HOSSZÚ mindenbe belelógó hajam is narancsos. Éljen, éljen.