2014. március 30.

A süti fagyival finom

 Buu cicák! :3

Azt a fantasztikus tudást, hogy még tavasszal is képes vagyok takaró alatt dideregni, úgy hívják hogy fázás. Vagyis jelenleg fázom.

Meg aztán történ az a csoda, hogy a matek tanár elhívott matek szakkörre, ami azért tündéri, mert én olyan buta vagyok hozzá, mint egy repedt szarvú orrszarvú. De jó kislány módjára bementem, hogy hátha... hát nem. Tényleg olyan sötét vagyok, ahogy gondoltam. Kvázi néztem a táblát és mosolyogva bólogattam, mikor így visszakérdezett, hogy mindenki érti e... így azt az órát ezentúl jó nagy ívben fogom elkerülni. Istenem, hogy fogok én leérettségizni... sehogy.  Hülyén fogok meghalni.




Aztán ahogy az még lenni szokott a fél évre vásárolt tusom egy hónap alatt elfogyott, így felkerekedtem hogy szerezzek egy másikat. És ténylegesen képes voltam szereztem egy másikat 345 forintért. Szép mese volt, nem? 

Amúgy az is tök aranyos, hogy már szinte a tábláig se látok el, de az hogy szemüvegem legyen teljességgel kizárt. Úgy már szó szerint úgy néznék ki akár csak azok a vicces játékfigurák a kirakatokban, amiknek ilyen pufók nagy üres fejük van. A lencse meg elvileg drága... meg nem is tudok angolul, így valószínűleg soha a büdös életben nem lesz cuki kis kék lencsém. First world problem.

És elolvastam a Csillagainkban a hibát. Tökéletes! Mármint amíg dúl a láw és a happy end-re is megvan a 0,1%-os esély. Tehát azt leszámítva, hogy szomorú... vagyis na. Legyen boldog vége egy könyvnek. Ahhoz van szoktatva a kis lelkem, hogy a végén mindig minden jóra fordul és a pónik vattacukor felhőkön húzzák maguk után a szivárványt. Inkább mesekönyveket kellene olvasom.


És tegnap volt az utolsó animax ? Azt hiszem igen. Ez egy fontos információ amit meg kellett osztanom veletek. Na nem mintha néztem volna ugyan dehogy csak kb azon nőttem fel. Emlékszem milyen faszának éreztem magam, mikor a minimaxon elköszöntek a szereplők és mondák hogy ideje aludni én meg még mindig fent voltam és leselkedtem. Az elején még csak nem is tetszett, aztán talán a hell girl volt az első amit viszont mindig megnéztem. Már akkor is ilyen debil voltam. A Kukucskát meg utáltam. Kukucsk kukucs kukucs kukukccsaa.

Illetve még voltam vásárba is, ahol általában rám jön a hülyeségek vásárlása. Tipikus nő nemű lény vagyok... nem sokáig bírom ki olcsó kacatok között anélkül, hogy meg ne venném az egyiket. Így Crystal mostantól egy ilyen fehér akármicsoda tulajdonosa.

Nincsenek megjegyzések:

Ez történt eddig...