2017. november 9.

Puszedli

Észrevettétek, hogy mindig is milyen kreatív voltam a cím választásokat illetően? Na valahogy hasonlóan határozott vagyok a jövőmmel kapcsolatban is. Majd csak lesz valami. 

Kedden iskola helyett inkább cég látogatni voltunk. Leginkább azért mert az iskola jelenleg jobban hasonlít egy építkezési vagy háborús övezetre, mint egy intézményre, ahol a értékes tudást szívhatja magába a diák, de ez mellékes. 

Minden valamire való ember tudja, hogy én ezeknek a szuper cégezős napoknak köszönhetően kelek fel reggelente fülig érő szájjal. Ez az ami energiát ad, ez az ami éltet. Ennek köszönhető, hogy látom magamat mint sikeres és dolgozó embert. Lol, nem. 

Esküszöm nagyon durva mik mennek itt.  

A MÁV-nál voltunk. Na nem mintha bármi közöm lenne a szerviz részleghez, ahol a 80' évekből visszamaradt mozdonyokat próbálják több kevesebb sikerrel üzemképes állapotba hozni, de örüljünk annak ami van.


Mikor végre elszabadultunk onnan csak levezetésként elmentünk moziba. Biztos ami biztos ne teljen el a nap pénz költés nélkül.  Amúgy úgy ültünk be a filmre, hogy se kép, se hang. Csak nézzünk meg valamit. 

Egy képen bemutatom a mai torrentek hatásait.


Csak ültünk ketten és azon fostunk egyáltalán jó helyen vagyunk-e. De legalább jó volt a kilátás. Nem volt se pattogatott kukoricát csámcsogó hülye gyerek. Se büdös igénytelen részeg. Se a nemi életét a film közben pofázó picsa. Éljen, éljen.

Nincsenek megjegyzések:

Ez történt eddig...