Rohadt eső

Életem legnagyobb problémája jelenleg, hogy nem tudom eldönteni melyiket illat olajat válasszam. Már kész gyűjteményem van, igaz hogy. Fő a változatosság. 

Csak, hogy valami értelmessel is szolgáljak életemben először (így 18 év után) eljutottam Mohácsra is busójárásra. Igaz már ez sem most volt, de tartsunk rapid mesedélutánt instant indokolatlan témával. Igazából nem is volt annyira rossz. Valamiért persze minden köcsög betalált és lisztet is kaptam a hajamba, de az életben egyszer ennyi belefér. Úgy tűnik megvan az aurám az ilyesmihez. Túl ártatlan vagyok vagy hasonló... esetleg egy neon nyíl villog a fejem felet "IDE" felirattal. Meg persze mivel amúgy kint kellemesen táncoltak a mínuszok fél úton a fagyhalál felé sikeresen szereztem magamnak forró csokit is. Sőt még valami minimális alkoholt is tettek bele. Olyan édes kis pincérke jött kiszolgálni, aki amúgy nem lehetett nálam két évvel idősebb, de még miután háromszor elkérte a személyim, akkor is olyan gyanakvóan nézett, hogy szinte szégyelltem magam. Mit kezdenének velem a dohány boltosok? Vissza sírom én még szende szűzi gyerek koromat, azt hiszem. Brühü.

Az utóbbi időben nagyon elszoktam olyan alapdolgoktól, mint például a tévé vagy épp számítógép (facebook-ról ne is beszéljünk) ami azt eredményezte, hogy rohadt sok időm lett animézni meg olvasni. Valahol ez amúgy elég szomorú, ha számításba vesszük azt is, hogy én már azelőtt is teljesen anitszoc voltam, így még a legapróbb civilizáció morzsáktól is elvágtam magam.

Ráadásul a cím is csak egy kis Esti Kornél,  kvázi olyan szép időt, mint múlt héten volt kívánni sem mertem. Szinte már látom magamat nyári ruciban a vaskos combjaim miatt hisztizni. Éljen, éljen.

Aztán édes drága anyukám rávilágított a tényre miszerint ideje lenne szereznem egy olyan telefont amivel nem égetem magam a világ előtt. Ebben az a szép, hogy az elején én teljes meggyőződéssel állítottam, hogy a hároméves kis roncs-fonom még tökéletesen alkalmas arra, hogy használjam. Aztán kiderült, hogy én igazából nagyon is szeretnék egy jó nagy kijelzős  (5,5 col") csodát, ami egy valamire való kamerával bír. Nos így hát megtaláltam. Persze a réginek megvan az az előnye, hogy akár ajtó támasznak is használhattam, vagy minimum hozzávághattam részeg csöveshez - bumerángként jött vissza... de ha sikerül összeszednem annyi pénzt, hogy megtudjam venni az újat, akkor arra tényleg vigyázni fogok rá. Mondtam ez a tablet-nél is.  Három hónapot élt kezeim kötött. RIP. Szóval minden habos és szivárvány. Már csak a csodára várok, hogy az ölembe hulljon egy varázs paszuly bab, amit, ha gondosan locsolok magasra nő, mint a mesékben és eljuttat pénz országba. Remény hal meg utoljára. 

Valami olyan megszállottság jött rám, hogy megállás nélkül hallgatom már vagy egy hete az Of Monsters And Men összes létező és fellelhető számát, ami annyira nem is sok... de hát egyszerűen annyira tökéletes minden, hogy szinte már látom az élet értelmét. A zene tényleg csodákra képes - avagy a napi szerencse sütit hallhatták kedves hallgatóink, most pedig kapcsoljunk egy igazán pörgős igazi mai slágert... ja nem.