2013. június 7.

▲ Közel a vég...

Igazából lelkiekben teljesen összetörtem, szóval örömmel jelentem be, hogy most már értem azon drága egyéneket, akik állandóan öngyilkos képeket posztolnak tumblröre. Persze ez nem jelenti azt hogy egyetértek az ilyenekkel, de legalább áttudom érezni.

Amúgy csak, hogy értse az aki szeretné... anyámnak szedtem virágot, majd ezzel a szöveggel fogadta el . Virág ide vagy oda tönkre tetted anyádat. Most őszintén aki ismer az tudja, hogy én mennyit küzdöttem, hogy egy kicsit is szeressen, még ha tudtam is hogy ez sose lesz így. Ma már ott tartunk, hogy én azért adtam neki azt a rózsát, hogy felbasszam és  elérjem, hogy öngyilkos legyen. Mindezt úgy, hogy én semmit se tettem. Tényleg semmit, de mivel ő beteg, ezt fel se fogja Nem tudom hogy más mindezt hogyan tudja elképzelni, de a lényeg az, hogy eddig apám volt mindennek az oka, most már én vagyok. Hogy miért? Mert én vagyok a sebezhetőbb, az a vicces, hogy tudom hogy ő ilyen és nem fog változni, és nem tehetek róla, hogy nem szeret, de mégis.... fáj. Amúgy most épp azt képzelte be magának, hogy halálos beteg, d hiába ment már el minden orvoshoz az összes azt  mondta menjen már valami dili dokihoz( amit amúgy én is díjaznék) ő ezt úgy fogja fel, hogy minden orvos hülye, sőt én vagyok a sátán aki miatt ő neki ennyire rossz élete van. Hát komolyan a fasz kivan, én is mennyire egy idióta vagyok, miért erőltetem, hogy szeressen? Miért adok neki virágot? MIÉRT?

Ez történt eddig...