2013. február 28.

▲sicc

Ma nagyon nehéz napom volt. Tudjátok tényleg megijedtem, meg nem tudom szerintem csalódtam is. Ma rendszerint elmentem suliba. Végig szenvedtem a napot, egy iskolai vizsgálaton is nyomorogno kellett. Az mekkora baromság, te jó isten. Aztán elindultam haza. Útközben találkoztam anyámmal, aki ridegen rám se nézett. Köszöntem, erre ő egy ilyen halk helloval elment. Beléptem a házba köszöntem , de nem kaptam választ. Lementem megnézni apukám otthon van-e, ott feküdt az ágyon. Hiába ébresztgettem. Nézett de nem rám, csak a nagyvilágba, nem szólt hozzám, lélekben nem volt ott. Kihívtam a mentőket, igazából nem is emlékszem mit mondtam. Csak azt tudtam, hogy hívnom kell anyukám. Felhívtam 5x, de nem vette fel. Majd később hívott vissza, tudta hogy baj van. Tudta. Még csak a telefont sem volt képes felvenni, pedig rejtett számon felvette. Nem akart beszélni velem. Biztosan tudta, hogy baj van egy anya tudja ha a lánya 5x hívja akkor annak oka van, de nem érdekelte. A mentők jöttek, majd minden helyrejött. Nem tudom, egy kicsit csalódtam... és én akarom azt hinni, hogy csak a véletlen, de nem megy. Most akkor rossz vagyok?!

Mindegy is, apu jól van nekem csak ez számít.

Ez történt eddig...