2013. február 3.

▲Hegyi történetek

Elmebetegkörnyéken lakom.És ez most nem vicces. Egy hegyen lakni félelmetes.

Más a második alkalom, hogy megtaláltak a fura öregemberek. Az első eset az volt, mikor egy bácsi seggrészegen felszólított, hogy mondjam el neki hova futott a kenyere. KENYÉR. És ezt este kilenckor egy részeg embertől hallani igenis ijesztő. Akkor mondtam, hogy átfutott a másig kertbe és míg a faszi épp átmászott a kerítésen én elfutottam.

Ma egy nénike talpig beöltözve jött velem szembe. Köszönt, de mivel én nem tudtam ki az, így leseszartam. Aztán elkezdett követni. Majd hazáig a nyomomban volt. És végig azt magyarázta, hogy ő Borkiska néni. Megátkozott!!! :DDD Meg engem titkon Evelinnek hívnak... aha persze szerintem SE. Végig azt magyarázta, hogy majd jönnek a suttogók és ez meg az lesz. Meg ő egy rokonom. És én vagyok Evelin, mert Evelinnek is ilyen kutyája van. Aha mert nem lehet még egy havanese fehér kutya a világon. Nem tömeg kutya ugyan dehogy.

De persze, ez így viccesnek tűnik, az is. Csak valahogy azért mégis csak aggasztó, hogy én ilyenekkel vagyok körülvéve. Mármint egyszer elkapnak a kenyerek akkor mi lesz? Mi van ha veszett volt az a zsömle ?:DDDD

És az aktuális naplemente ~

Ez történt eddig...