2013. január 9.

▲ Túl minden nehézségen

A vizsgákkal megvagyok. Eredményeket még nem igen tudok, bár egy kicsit félek. A szóbeli maga volt a katasztrófa nehogy megszólalni, még levegőt venni is alig mertem. Előtte pont azt a tételt néztem át amit húztam töriből, mielőtt bementem még ment is. Beléptem és minden elszállt szó szerint, még a nevemet is alig tudtam. A nyelvtan katasztrófa volt, a tanár azt hitte én majd egy anyagcímből tudni fogom miről kell beszélnem. Kihúztam a nyelv és beszédet. Elkezdtem beszélni, miképp ejtjük a szavakat, honnan jön a hangunk mik vesznek részt a beszédben. Leállított, hogy nem erre kíváncsi, de most komolyan ha az a cím, hogy beszéd akkor szerintem joggal gondolok a beszéd képzésre... Majd jött a viselkedéskultúra. Megkérdezte, ha van egy barátom és haza viszem kinek mutatom be először. Mondom apukámnak, erre kijavít, hogy nem mert anyukámnak. Én meg nézek rá nagy szemekkel, hogy a németbe lévő anyámnak esélyesen fogom bemutatni.Aztán vissza kérdez, nevelő anyám van e, az sincs. Akkor megkérdezi utoljára, hogy biztos nincs anyukám. Ekkor belül már kész voltam, értelemszerűen a tanár jobban tudja kivel élek együtt. Természetesen...Kellett beadnom egy névjegy kártyát, tökéletesen biztos voltam az egyesembe. Ma találkoztam vele és így fejcsóválva mondja, ha kemény papiros lenne megkaptam volna a 4-est. Mert nekem a 3-as tökéletes, két percet dolgoztam vele, még annyit se ha jobban belegondolok.
Voltam ma megint orvosnál.... csodás, ilyen visszajáró vendég leszek lassan.

Ma egy pillanatra elgondolkodtam legyen e frufrum, megnéztem magam a tükörbe ilyen kezdeményes visszahajtott hajjal majd nyugodtan állapítottam meg, nekem semmiképp sem lesz.

Ma még az is eszembe jutott nekem valahol volt egy szép piros nadrágom, de lassan két hónapja nem is találkoztam vele sem a szekrénybe sem a vasalni valók között.Kiderült mióta apum mos azóta ez a naci elfelejtődött, és szegényke ott poshadt a szennyes cuccok mélyén.De örömmel jelentem be, már megvan és ki is lett mosva.

Ez történt eddig...