2012. december 20.

▲ Tű a széna kerékben

Valahogy a mai nap olyan lehangoló volt. Nem történ semmi rossz, de egész végig azt éreztem semmi sem érdekel, mintha nem is léteznék.
Igazából haza fele találkoztam egyik régi barátommal, így beszélgetni kezdtünk. Az a baj, hogy őt tényleg szerettem. Rossz volt találkozni, mert ő neki még az élete mindig a tökéletes felé hajlik.És itt most nem arra gondolok, hogy azt szeretném ha neki rossz lenne, én csak azt szeretném , hogy nekem is részem lehessen az ő boldogságába. Na jó ezt most tuti senki nem érti és megint egy nyomorékot szellemileg nem a megfelelő szinten állót csinálok magamból a saját blogomon, de már ez a legkisebb bajom :,D
Azt hiszem neki már semmit se jelentek.Pedig mondta onda, hogy szeret. Csak már nem hiszem el.Nem beszélünk lassan fél éve, és lényegében ő baszott át. Tudom megbánta és én még azóta is bánom, hogy nem mondtam ki. Nem tudtam kimondani, hogy megbocsáltok.És tudom, én tényleg tudom, hogy ő is szenvedett, jobban mint én. Mégsem ment. Akkor most én vagyok a hibás?
Akárhogyis ...Ha most tehetném bármit megtennék miatta.Valahogy csak rá gondolok azóta mióta beszéltünk. Remélem hamar elmúlik az érzés.
Most azt hiszem megyek és akárcsak  egy cserepes növény csücsülök a sarokban.

Ez történt eddig...