2012. november 26.

▲ kipp kopp, ki kopog

Ez amolyan esti mese, forró tejjel és sütivel (már mindet megettem whuhahahahaa-> ördögi kacaj).Valahogy fontosnak érzem elmesélni, jó ég se tudja milyen céllal vezérelve. Két tökéletesen értelmetlen gondolatom osztom meg veletek ^^
1. Traplojáá mint egy ló
Valószínűleg ez csak az én gyermekkori hülyeségem.És csak bennem maradt meg hihetetlen traumaként, de na sose mondta senki se, hogy normális vagyok.Mikor még tojáshéjas kis liba voltam nagy divat volt legalábbis nálunk a kopogós cipő.Ünnepélyeken mindenki ügetett mint egy ló, kivéve persze engem.Mert én soha nem kaptam meg azt a kopogós lábbelit.paff.Végén már annyira kétségbe esetten próbálkoztam, hogy direkt jó erősen odabasztam oda ütögettem a földhöz a cipőm, hátha kopog majd...de nem xd Aztán feladtam. Leéltem általános éveimet mindenféle pata hangú dorkó nélkül. A fordult akkor állt be , mikor ma felvettem a másik csizmámat is, ami egyszerűen olyan olcsó volt még csak felpróbálni se volt kedvem. Vettem azt ennyi.Nos ez csoda szörnyűség (!!) olyan szinten hangos, mikor lépek egyet a föld beremeg az ablakok kitörnek és egy dörej kíséretében a csillagok leesnek az égből. Kiikuurt idegesítő  némi segéd anyaggal illetve  füldugóval talán meg lehetne szokni, ha nem lennék elmeháborodott  pszichiátriai eset. Na Crystal kellett neked kopognia ....

Minden esetre kutyasétáltatáshoz tökéletes. És egy művészi fotó avagy csizma a naplemente fényében ....:D
És csináltam még eztt is, mert kedvem volt hozzá és mert én így akartam. Kell jobb indok?Amúgy ez a posta láda tök olyan mint valami kísértet ház maradványa.Illetve én ilyen hulla kezeket képzelem bele a sok világháborús levél mellett.

2. Zene nélkül mit érek én?
Már lassan 3(?) éve élek eme csodás helyen.Sok furcsa ember illetve sajnos nem csak e féle lény fordul meg erre.Róka, pók koborló különféle oxigén zabáló lények.A legtöbbel mindig valamilyen módon sikerült túl tennem magam.Ám egy dolog van amitől  hideg futkos a hátamon nap mint nap.A kutya sétáltatás szinte a napi rutin része, vagy legalább is igyekszem azzá tenni.Úgyan azon az útvonalon haladok végig. É egy ház mellett mindig meg állok már pillanat erejéig. Sokan szeretik hallgatni a rádiót.Ebben a házban mindig szól a Néhai Sláger rádió, illetve Neo Fm avagy azóta már nem is tudom milyen névvel illetik.MINDIG SZÓL. 3 éve járok naponta más időszakokban. Soha egy lelkett nem látni, de a rádió szól.Olyan igazi kerregős régi retro rádió hangon.De ember sehol.Csak a zene. A házikó olyan igazi lebontásra méltó darab. Kis romos elhagyatott gazos kerttel, törött ablak üveggel. A zene mégis szól. Most csak én vagyok ennyire paranoiás ?:DD
Amúgy a kertet már a borostyán is belepte.



Ez történt eddig...