2012. október 23.

▲sétáltassunk kenyeret

Édeseim hegyen lakni azért jó, mert egyszerre lehetek falusi gizda és városi raj is...
Itt minden vén haldokló fél múmia köszön nekem mintha valami ős lakos lennék.A értelmi színt az évek alatt lejjebb adott és  engem megtalálnak az csökkent agyú egyedek. Ma kutyás sétán voltam mikor velem szembe jön egy zombie ráncosodott bácsika kezében egy kenyérrel amit nagyban simogat és megszólal:
-Kutyát sétáltatsz?Én meg bemutatom zsömit.*közben a kenyére mutat*Egy rozs keverék kenyér nem régiben született egy alomban bő 30 másik társával a kisboltban. Még félénk és nem igen beszél, de megfog nyílni nem sokára..És a kutyád, hogy hívják?
Ezután még beszéltem vele pár percet, nem semmi öreg van baja az biztos :D Összességében egyértelmű szituáció volt csak szórakozott, de a hideg futkosott a hátam különböző szegletein ha belegondolok.És anyukám meg ezek után azzal jön h legyek kedves az idősekkel... xd
Ez egy rövidke kis valamire sikeredett.Olyan helyzet jelentés vagy pillanat.

Ez történt eddig...